„AZ A FONTOS, HOGY JÓ ÉLMÉNYT ADJUNK”

Tinédzserkori zenei élményekről, hazai és külföldi zenei karrierről, az alkotás folyamatáról, az élő zene varázsáról is beszélgettünk Mr. Vasovskival, vagyis Vasovski Norberttel, aki már a postásokat is szórakoztatta különleges, az élő zenére is építő dj-szettjeivel rendezvényeinken.

A tinédzserkorban szerzett zenei élmények egész életünkre kihathatnak, de el tudja valaki dönteni fiatalon, hogy DJ lesz? Nálad hogyan kezdődött?
Úgy érzem, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert a zene nagyon közel állt hozzám már a gyerekkoromban is. Az egyik első emlékem, hogy amint háromévesen egy kazettát a kezembe tudtam fogni, sikerült kihúznom a szalagot teljes hosszában, aminek persze a szüleim nagyon örültek... Nem kaptam különleges zenei nevelést otthont, az szólt nálunk is, amit az átlag magyar családok hallgattak a 80-as, 90-es években. Én viszont valahonnan, talán az égből hoztam magammal egy másik zenei világot, a funkyt, a diszkót, a 70-es évek zenéjét, és nem csak a populáris dolgokat.

16 évesen versenyt nyertél. Milyen eszközök voltak akkoriban egy kamasz kezében ehhez?
Sajnos nekem nem sok eszköz jutott, talán csak annyi, hogy a középiskolában volt egy stúdió: a sulirádióba műsort kellett készíteni műsorvezetéssel, kívánságműsorral, mindennel, és ott kísérletezhettem egy kicsit. Bár ott még nem volt rendes DJ-pult, nekem akkor minidisk lejátszóm volt, arra rá lehetett kötni egy billentyűzetet, és az F1, F2 gombokkal lehetett egy-két számnak a sebességét módosítani, és persze volt CD-lejátszó.

Ezt követően hogyan alakult a karriered?
A külföldi karrierre fókuszáltam. Akkoriban David Penn nagyon pörgött (anno '96 környékén volt egy világslágere, régebbi nevén a Kadoc-féle Nighttrain), és elküldtem neki a dalomat, hogy milyen jó lenne, ha az ő kiadójánál, az Urbana Recordingsnál megjelenne, és hamarosan jött az asszisztensétől a válasz: ezt David szeretné veled közösen megcsinálni. Azt hittem, álmodom, nagy dolognak számított akkoriban a David Penn-nel közös zene. Sikerült közben egy másik, világszinten ismert kiadóhoz is bejutni, és egy-két külföldi fellépés is összejött. De hacsak nincs egy világslágered,
ezen a területen is minden inkább a kapcsoltokon múlik.

Mennyire nehéz egy magyarnak betörnie a nemzetközi piacra?
Óriási a különbség a hazai és a külföldi piac mentalitásában. Amit én tapasztaltam külföldön turistaként is, és dolgoztam is sokat más országokban, hogy mosolygósabbak az emberek, és szeretnek a megoldásra fókuszálni, itthon pedig ez kevésbé igaz. Szerencsére ezt kezdjük már egy kicsit felülírni, most már mi is egyre gyakrabban tudunk olyan emberekkel együtt dolgozni,
hogy ha például felmerül valamilyen nehézség egy rendezvényen, akkor nem aggódni kezdünk, hanem megoldást keresni.

Saját zene vagy átdolgozás?
Az alkotás maga összetett dolog, hiszen más érzelmek jönnek elő, amikor Spotifyon hallgatsz meg egy dalt, és más egy koncertélmény. Ezenkívül az, ami a fejemben van, nagyon komplex, és alkotóként próbáljuk minden érzelmünket és képzeletünket belevinni egy zenébe, ez pedig leginkább a saját
szerzeménynél kivitelezhető. Nekem nagy vágyam volt mindig is a szimfonikus hangzás, már tinikoromban is ezt kerestem, azt szerettem volna, hogy hegedűt tegyünk a zenébe. Mostanra eljutottunk odáig, hogy például 2018-ban a posta rendezvényén is volt egy szimfonikus műsorunk.

Már három produkcióval járod a világot: önálló DJ-ként, live és szimfonikus verzióval. Melyik a kedvenced?
A szimfonikus.

Aztán jöttek a pandémiás évek. Hogyan lehet DJ-ként túlélni úgy, hogy felelős vagy a csapatodért is?
Az, hogy mi kéthetente együtt stúdióztunk Gárdonyban, lazább környezetben, hogy tudtunk találkozni és alkotni, sokat segített. A pandémiás időszakot nehéz volt lelkileg kezelni, hiszen a zenélés nemcsak a bevételről szól, hanem hihetetlenül sokat ad az, hogy koncertezünk, ezt nem igazán lehet leírni szavakkal, talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valakinek vendégként van egy
nagyon jó koncertélménye. És ezek az élmények nagyon kellenek ahhoz, hogy lelkesen tudjunk alkotni és menni előre.

A pandémia hozta a befektetésekkel kapcsolatos oldaladat is?
Már érdekelt a téma korábban is, de akkor tudtam elmerülni benne. 2020-ban vettem először kriptovalutát, és pár hónap alatt arányaiban sokat fialt. Elkezdett érdekelni, és utánaolvastam.
Ha dolgoznék, ebben az üzletágban helyezkednék el, mert nagyon jó technológiának tartom, bár fontos, hogy jó ember kezében legyen, és jól legyen használva. Nem vagyok az olyan digitális világ barátja, amelyben csak kütyük vesznek körül, fontos, hogy megmaradjon a természet szeretete.
De ha valami megkönnyíti az életünket, azt illesszük be.

Ismered a posta újításait, szoktál postára járni?
Nagyon szeretem a QR-kódos csekkfeladást, így emiatt nem, de ha levelet kell feladni, akkor még mindig szépen elsétálok egy postára. Nekem jó tapasztalataim vannak, sosem kell sokat várnom, gördülékenyen működik minden, a külföldi csomagok átvétele is. Szeretem az Egyiptom-témájú sorsjegyet, mert nagy rajongója vagyok az országnak, így, ha meglátjuk ezt a kaparós sorsjegyet, gyakran elcsábulunk, annyira jó móka, hogy néha ajándékba is viszünk.

Mik a terveid?
A közeljövőben az a cél, hogy minél több saját dallal jelentkezzünk. Mostanra állt össze egy-egy új szimfonik és live show is, amelyek a föld bármely színpadán megállják majd a helyüket mind zeneileg, mind látványban. A terv az, hogy bemutassuk először Európában, és szeretnénk, ha majd távolabbra is eljutnánk vele.