Jeles magyarok: 100 éve született Bibó István
Megjelenési időpont: 2011. július 15.
A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti Bibó István születésének 100. évfordulóját.
Bibó István (Bp., 1911. VIII. 7. – 1979. V. 10.) Széchenyi-díjas (posztumusz, 1990) jogász, politikus, a magyar nemzet 1956-os hőse. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen állam-, majd jogtudományi diplomával végzett. 1938-ban bírósági jegyző, majd az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője lett. A német megszállás során menleveleket állított ki október 16-i letartóztatásáig. Rövid fogsága után a világháború végéig apósa, Ravasz László püspök bújtatta. 1945-47 között a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette, a megyerendszer reformján dolgozott, és a Nemzeti Parasztpárt delegálta a Jogi Reformbizottságba. Meghatározó résztvevője a választójogi törvény és az 1945. november 4-i válasz-tás előkészítésének. A II. világháború után a Válasz rendszeres szerzője. 1946-50 között a Szegedi Tudományegyetem professzora és az MTA tagja. 1951-től az ELTE Könyvtár tudományos főmunkatársa.
1956. október 30-án részt vett a Nemzeti Parasztpárt majd november 1-jétől új nevén a Petőfi Párt újjászervezésében. November 3-án államminiszterré nevezték ki. Másnap megindult a katonai invázió, majd mint az egyedüli törvényes magyar kormány képviselője felhívást intézett egyfelől a magyar néphez, hogy „a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyvereivel éljen”; másfelől kérte a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek döntését a leigázott magyarság szabadsága érdekében. Miniszteri megbízatása november 12-én a kormány felmentésével szűnt meg. Újabb javaslatot dolgozott ki a „magyar kérdés kompromisszumos megoldására”, amelyet a Nagybudapesti Központi Munkástanács tárgyalási alapnak fogadott el. December elején India budapesti nagykövetével tárgyalt és átadta neki a Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról című, Farkas Ferenccel, Varga Istvánnal, Féja Gézával és Tamási Áronnal közös írását. 1957 elején írta Magyarország és a világhelyzet című tanulmányát, mely német nyelven jelent meg a bécsi Die Presse lapban. 1958-ban életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1963. évi amnesztiával szabadult, majd nyugdíjazásáig a KSH Könyvtárában tevékenykedett. Nyugdíjas éveiben fordított, munkáit rendezte, kisebb műveket publikált.
(F.: hu.wikipedia.org)
A
születési centenáriumot köszöntő bélyegkép előterében az alkotó Bibó
István látható, a háttérben legendássá vált mondata: „Demokratának lenni
mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” olvasható, továbbá életének
fontos évszámai (1956, -58 és
-63), valamint az Országház sziluettje
fedezhető fel. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékon A kelet-európai
kisállamok nyomorúsága (1946) c. tanulmányának részlete olvasható.
Alatta a munkásságára és a korra utaló szimbolikus grafikai kompozíció
található: egy írógép összekuszálódott ütőkarjai utalnak életének
viharos éveire, míg a rendezett ütőfejek – nevét, valamint születésének
és halálának évszámait összegezve – örök érvényű életművét jelképezik.
Az alkalmi bélyegző grafikáján Bibó István portréjának stilizált rajza
szerepel.
SO
Megrendelési kód: 2011190010011 (bélyeg) 2011190060012 (FDC)
Megjelenési időpont: 2011. augusztus 5.
Névérték: 345 Ft Példányszám: 200.000, 50 bélyegkép/ív
A bélyegkép perforálási mérete: 30 x 40 mm
Nyomdai eljárás: ofszet
Gyártó nyomda: Pénzjegynyomda
Tervezőművész: Kara György
