Megjelenési időpont: 2010. június 18.

A Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti Barabás Miklós születésének 200. évfordulóját.

Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcuşa] 1810. február 10. – Budapest, 1898. február 12.) festő, a magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, az MTA levelező tagja.
Szegény család sokadik gyermekeként született. Édesapja Barabás János, édesanyja Gaál Therézia. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon arcképfestéssel foglalkozott. Diákévei alatt sokat nélkülözött, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, amikor rajzolhatott. A sikerek mellett ez szerény megélhetést is nyújtott számára. Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretet, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol Gentiluomo, egy olasz festő lett a mestere, akitől az olajfestés alapjait tanulta meg. Tudásvágya később Bécsbe vitte, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult tovább. Nagy szegénységben élt itt, de erős akaratával, és a festészet iránt érzett eltökélt szeretete segítségével átvészelte a nélkülözések nehéz időszakát. 1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol portréfestéssel kezdett foglalkozni, majd Bukarestbe került, ahol divatos arcképfestőként ért el sikereket, és munkáival már sok pénzt keresett. Így módjában állt régi vágyát megvalósítani, és Olaszországban folytatta tanulmányait. 1834-ben a velencei képtárak gyakori látogatója volt. Egész nap vázlatokat készített, gyors akvarellekben regisztrálta magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Idővel Bolognába, Firenzébe és Rómába ment, de eljutott a napfényes Nápolyba is, és tapasztalatokkal gazdagon, feltöltekezve érkezett haza 1835-ben.
Első sikerét 1835-ben Pesten aratta, amikor bemutatta Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatát. Ettől kezdve ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő. Évről évre igen sok kiváló ember arcképét készítette el, pl.: Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Széchenyi István és Arany János.
1840-ben Pesten telepedett le, majd 1841-ben feleségül vette Bois de Chesne Zsuzsannát. Innentől fogva az anyagi gondoktól már teljesen mentesült, így kizárólag a festészetnek szentelhette életét. Műtermében visszavonultan, és elmélyülten alkotott hosszú időn keresztül. Számos finom hangulatú, igazi biedermeier zsánerképet és tájképet festett. Bámulatos volt vizuális memóriája.
A Képzőművészeti Társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig az elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte, mely csak tovább növelte népszerűségét. 1877-ben zajos külsőségek közepette ünnepelték meg ötvenéves művészi jubileumát, ám ezt követően is még hosszú időn keresztül festett fiatalos buzgalommal. 1896-ban a Millenniumi kiállítás aranyérmét kapta. 1898. február 12-én hunyt el. (Forrás: hu.wikipedia.org)

Az alkalmi bélyegen Barabás Miklós Önarckép (1841) c. alkotása, az alkalmi borítékon pedig Velence alkonyatkor (1834) c. festményének részlete látható. Mindkét mű a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének féltett kincse. Az alkalmi bélyegzőn egy festő elmaradhatatlan kellékei közül a paletta és az ecsetek babérkoszorúba foglalt kompozíciója található.

Megrendelési cikkszám: 2010170010011 (bélyeg) 2010170060012 (FDC)
Példányszám: 300.000 db, 50 db bélyeg/ív
Nyomdai eljárás: ofszet
Gyártó nyomda: Állami Nyomda
Megjelenési időpont: 2010. június 18.
Fotóművész: Berényi Zsuzsa
Perforációs méret: 45 x 35,5 mm
Tervezőművész: Dudás László

Kapcsolódó oldalak

• 19 Barabás hu.pdf